Tartalom: 1.Forma1

 

Itt érdekességeket olvashat a Forma-1-ről, a veresenyzőkről és mindenről, ami egy kicsit is kapcsólódik közös szenvedélyünkhöz.     Brit Nagydíjak Az autósportnak nagy múltja van a szigetországban, kis túlzással azt is lehetne állítani, hogy az őshazája. A világ első, kimondottan erre a célra épült versenypályáját 1908-ban adták át Brooklans-ben, Angliában. (Indianapolis 1910-ben követte). A versenyzés és azautók folyamatosan fejlődtek, és a háború előtt a 30-as években kiteljesedni látszott a nemzetközi autóversenyzés, a német Mercedes és az Auto Union érkezésével. Ám a háború közbeszólt. 1950-ben aztán visszatért a nemzetközi élmezőny a szigetországba, és 1950 május 13-án elrajtolt a mezőny az első Forma 1 Nagydíjnak nevezett futamon. Ezt a futamot egy reptérből kialakított, akkoriban rettentő gyorsnak és rendkívül unalmasnak tartott pályán, Silverstone-ban rendezték. A hatvanas évek elejéig Aintree, a híres lóversenypály melletti aszfaltcsíkkal osztozott Silverstone a Brit Nagydíj rendezési jogáért. 1963-tól aztán egészen 1987-ig Brands Hatch és Silverstone váltogatta egymást évről évre. Brands Hatch a természetes amfiteátrumban fekvő technikás pálya pilóták és a nézők kedvence is volt, de a 80-as évek végére épületei és berendezései elavulttá váltak, így azóta Silverstone rendezte az összes futamot. A mai pálya már nem sokban hasonlít a régi Silverstone-hoz, vonalvezetése és építményei is jelentősen átalakultak. Ma inkább a technikás, embert és technikát próbáló pályák közé tartozik, ahol az időjárás is közbeszólhat, és többnyire érdekes versenyeket produkálnak a csapatok és a pilóták. Egyike azon kevés pályáknak, ahol a hétszeres bajnok Schumacher nem áll a statisztikák élén, és van még elszámolnivalója. Győzelmek: Pilóták: Jim Clark, Alain Prost (5), Nigel Mansell (4) Csapatok: Ferrari (14), McLaren (12), Williams (10) Motorgyártók: Ford, Ferrari (14), Renault (8) Dobogós helyezések: Pilóták: Alain Prost (7), Nigel Mansell, Michael Schumacher (6) Csapatok: Ferrari (46), McLaren (26), Williams (21) Motorgyártók: Ferrari (46), Ford (40), Renault (17) Pole pozició: Pilóták: Jim Clark (5), Stirling Moss (4), Jack Brabham, Nigel Mansell, Nelson Piquet, Damon Hill (3) Csapatok: Ferrari (14), Williams (13), Lotus (10) Motorgyártók: Ferrari (14), Ford (13), Renault (8) Leggyorsabb körök: Pilóták: Nigel Mansell (7), Jackie Stewart (5), Niki Lauda, Stirling Moss (4) Csapatok: Ferrari (16), Williams (10), McLaren (6) Motorgyártók: Ferrari (16), Ford (10), Renault (8) Megszerzett pontok: Pilóták: Alain Prost (56), Michael Schumacher (54), Nigel Mansell (53) Csapatok: Ferrari (324), McLaren (217), Williams (172) Motorgyártók: Ford (341), Ferrari (324), Renault (147) Az eddigi versenyek 1950 - A történelem első Forma 1-es nagydíján az Alfa Romeo-k domináltak, elsősorban Nino Farina, aki a Forma 1 első pole-ját, leggyorsabb körét és futamgyőzelmét szerezte, és év végén ő lett az első világbajnok is. Az első 3 helyen Alfa végzett (Farina, Fagioli, Parnell), és valószínűleg még nagyobb lett volna a siker, ha Fangio Alfa Romeo-ja nem adja meg magát a 70 körös viadal 62. körében. A versenyre egyébként 47 pilóta nevezett, de csak 21-en kvalifikálták magukat az időmérőn. Ekkor még olyan nevek nem állhattak rajthoz az időmérőn nyújtott nem megfelelő teljesítmény miatt, mint Ascari, Gonzalez, Trintignant. Persze ez a teljesítmény inkább autóikra vonatkozott. 1951 - Az Alfa Romeo továbbra is erős volt, Fangio megszerezte a második helyet, Farina pedig a leggyorsabb kört teljesítette, de a pálmát ebben az évben Gonzalez és a Ferrari vitte el. Az első helyről indulva megnyerte a versenyt, igaz alaposan meg kellett küzdenie a serlegért Fangio-val. 1952 - Fangio kihagyta ezt az évet, és nem volt senki aki megállítsa Ascari-t és a Ferrari-t. Híres és máig rekordnak számító zsinórban megnyert 7 futamából Silverstone volt a 3. állomás, ahol rajt-cél győzelemmel produkált mesterhármast. 1953 - Ascari ismételt a Ferrari-val az első rajthelyről, bár az erősödő Maserati-val ezúttal Gonzalez megcsípte a leggyorsabb kört. 1954 - 1954 Fangio és a Mercedes nagy éve volt, de ezen az esőversenyen a két Ferrari tarolt. Fangio az élre kvalifikálta az Ezüst Nyilat, de a versenyen Gonzalez, Hawthorn, és José Marimon Maserati-ja is elé tudott kerülni. Marimon-é lett a leggyorsabb kör is. 1955 - Az új pályán Aintree mellett a négy Mercedes leiskolázta a mezőnyt. Bár a statisztikák Stirling Moss fölényét mutatták, a valóságban hatalmas csatát kellett vívnia Fangio-val a győzelemért, hogy a rajtelsőséggel és a leggyorsabb körrel meglegyen a mesterhármas. Mindössze két tizedmásodperc volt kettőjük közt a különbség a befutónál, ám végül Moss megtartotta az első helyet. A bajnokságot azonban épp ezekkel a pontokkal Juan Manuel Fangio nyerte meg Moss előtt. 1956 - Stirling Moss ebben az évben is elsőnek kvalifikálta magát, és a leggyorsab kört is neki jegyezték be, de a Maserati megadta magát, így nem tudta megakadályozni Fangio és a Ferrari győzelmét. Ez aztán az év végi elszámolásnál nagyon nagy súllyal esett a latba, mert Fangio mindössze 3 ponttal nyerte meg a VB-t. 1957 - Moss harmadszor is megszerezte a pole-t és a leggyorsabb kört, és a futamon, Tony Brokks-szal megosztva a győzelmet is sikerült megszereznie. 1958 - Moss sorozatban negyedszer indulhatott hazai nagydíján az élről, de a Ferrarik ezen a versenyen taroltak. Peter Collins azonnal az élre állt, és a verseny végéig nem is adta át a vezetést, Mike Hawthorn pedig a leggyorsabb kört futotta. Moss szerencséje a 25. körben fogyott el, amikor a Vanwall motorja elfüstölt. 1959 - A feltörő Cooper csapat dominált ezen a versenyen, Jack Brabham vezetésével. Brabham rajtolt elsőnek, és rajt-cél győzelmet aratott. Moss a BRM-mel csak a 7. helyen kvalifikálta magát, és mire átverekedte magát a mezőnyön, megfutva a leggyorsabb kört is, mér nem érhette utol Brabham-et, és be kellett érje a második helyezéssel. 1960 - A felállás nagyjából hasonló volt, mint az előző évben. Brabham a Cooper-rel elsőnek rajtolt, és elsőnek is ért célba, a leggyorsabb kört pedig egy BRM teljesítette, de ezúttal Graham Hill volt a pilótája. Kicsit meg is tudta cincálni Brabham bajszát, de 6 körrel a vége előtt kipördült, átadva a második helyet Surtees-nek a Lotus-ban. 1961 - Az esőversenyen hármas Ferrari siker született, von Trips, Phil Hill és Richie Ginther sorrendben. Phil Hill rajtolt elsőnek de Trips báró a versenyen leiskolázta az egész mezőnyt. A leggyorsabb kört ismét egy BRM teljesítette, Tony Brooks vezetésével. 1962 - Bár a bajnokságot elvesztette Graham Hill ellenében, ezen a versenyen Jim Clark és a Lotus nem akadt ellenfélre, rajt-cél győzelem és mesterhármas került Clark győzelmi listájára. 1963 - Clark és a Lotus lényegében megismételte egy évvel előbbi produkcióját. Bár a versenyen néhány kör erejéig Brabham vezetett, és a leggyorsabb kört Surtees futotta a Ferrari-val, Clark ezúttal is nagy fölénnyel szerezte meg a győzelmet. 1964 - Ezúttal Brands Hatch-ben állt rajthoz a mezőny, és Aintree valamint Silverstone után Clark a 3. hazai pályán is győzni tudott, ezúttal is bezsebelve pole-t, leggyorsabb kört és futamgyőzelmet, mindezt anélkül hogy egy körre is átadta volna a vezetést. 1965 -Clark nem enged a szorításon, és haza versenyén ismét fantasztikus teljesítményt nyújtva, rajt-cél győzelmet arat. Csak a leggyorsabb kör lett Graham Hill-é a BRM-ben. 1966 - Jack Brabham vet véget Clark uralmának, stílusosan. Saját autójában mesterhármassal arat diadalt. 1967 - Clark és a Lotus ismét győzni tud, bár ezúttal már nagyobb csatában. Graham Hill jónéhány körön keresztül vezetett, amíg a motorja szét nem esett, a leggyorsabb kört pedig az ebben az évben világbanok Denny Hulme futotta meg. 1968 - Még mindig a Lotus dominál, de már Jim Clark nélkül, aki ekkor már nincs az élők sorában. A pole-ból Graham Hill indult, és vezetett, amíg a féltengelye el nem tört. Ekkor csapattársa, Jo Siffert vette át a zászlót, és a leggyorsabb kört is teljesítve megnyerte a versenyt, ami a svájci pilóta első győzelme volt. 1969 - A pole-ból induló Jochen Rindt és Jackie Stewart nagy csatáját hozta a futam, végül aztán Stewart éa a Tyrrell győzelmeinek hosszú sorában az egyik elsőt. 1970 - Jochen Rindt ezúttal is a pole-ból indult, és tragikus világbajnokságának évében meg is nyerte a futamot. Jack Brabham-et leggyorsabb köre is csak a második helyig repítette. 1971 - Clay Regazzoni vezetésével hosszú idő után újra egy Ferrari indult az élről, de Stewart nem bízta a véletlenre a dolgot. A 3. körben átvette a vezetést, és azután már vissza se nézett, a leggyorsabb körrel együtt megnyerte a futamot. 1972 - Jacky Ickx ismét az élre kvalifikálta a Ferrari-t, és vezetett a 48-ik körig, amikor is elszállt az olajnyomás, és át kellett adja a vezetést Emerson Fittipaldi Lotus-ának, aki meg is nyerte a versenyt. Mögötte a leggyorsabb kört futó Jackie Stewart ért célba. 1973 - Az 1000. rajtját teljesítő Ford motor uralta a versenyt, 3 különböző csapattal. Ronnie Peterson a Lotus-ban indult elsőnek, és nagy csatát vívott Peter revson McLaren-jével, aki végül győzni tudott, a leggyorsabb kört pedig James Hunt teljesítette a March csapat autójában. 1974 - Niki Lauda és a Ferrari dominált a hétvégén, és minden megvolt a mesterhármashoz, amikor 6 körrel a vége előtt a Ferrari gyengélkedni kezdett, és Lauda végül körhátrányban, az 5. helyen fejezte be a futamot. A győzelem pedig Jody Scheckter-é lett a Tyrrel-ben. 1975 - A kaotikus esőfutamon Emerson Fittpaldi volt az egyetlen, aki be tudta fejezni a versenyt, pontosabban a leintés pillanatában versenyben volt és nem volt körhátrányban. Az 56-ik körben intették le a futamot, amikor olyan mértékben kezdtek kiesni a versenyzők, hogy nem volt értelme folytatni a roncsderbit. A 2-5. helyen jegyzett pilóták az 55. körben estek ki, valamennyien kicsúszás áldozatai lettek. A 6. helyezettet 2 kör hátránnyal intették le. 1976 - Niki Lauda ezúttal be tudta fejezni a versenyt, és mint ha csak a két évvel előbbi verseny újrarendezése lett volna, pole-ból indult, megfutotta a leggyorsabb kört, és ezúttal is Jody Scheckter volt a kihívó a Tyrrell-ben, de a Ferrari ezúttal végigment a versenytávon, és Lauda emelhette magasba a győzelmi trófeát. 1977 - James Hunt és a McLaren neve mellé mesterhármast jegyezhettek be az évkönyvekbe, de John Watson a Brabham-mel 49 körön át vezetett, mielőtt az autó üzemanyagrendszere rendetlenkedni kezdett, és végül a 60. körben fel is kellett adja a küzdelmet. Ezen a futamon állt rajthoz először Gilles Villeneuve, és a harmadik McLaren-ben a 11. helyen, 2 kör hátránnyal fejezte be a futamot. 1978 - A anagy küzdelmet hozó versenyen Ronnie Peterson vághtott neki elsőnek a távnak, hogy aztán a 6. körben műszaki hiba miatt kiessen. A versenyen aztán egymást váltották a pilóták az élen. A végére Carlos Reutemann Ferrari-ja ért oda, szorosan mögötte Lauda Brabham-jével, aki a leggyorsabb kört is megfutotta. 1979 - A Williams csapat elsó pole-ját szerezte, Alan Jones-nak köszönhetően, aki aztán a 38. körig vezetett, amikor elfogyott alóla az autó. Ekkor csapattársa, Clay Regazzoni vette át a vezetést, megfutotta a leggyorsabb kört, és megszerezte a Williams első futamgyőzelmét. 1980 - Didier Pironi a Ligier-vel kvalifikálta magát elsőnek, és a leggyorsabb kör is az övé lett. A 60. körben azonban a gumija feladta, és kiesett, de ekkor már Alen Jones vezetett, aki a tavalyi pech után most megnyerte a futamot, év végén pedig a világbajnokságot is. 1981 A két Renault turbo, René Arnoux és Alain Prost indult az első sorból. Prost az élre a rajt után és vezetett a 16. körig, amikor a turbo meghibásodott, és kiesett a versenyből. Ekkor Arnoux átvette a vezetést, és 44 körön át tartotta is a heyét, amikor az ő turbója is felmondta a szolgálatot. Ezzel John Watson került a mezőny élére, aki be tudta fejezni és megnyerte a versenyt. 1982 - Keke Rosberg szerezte első pole-ját (év végén pedig első VB-címét) a Williams-szel. A versenyen viszont nem volt szernecséje, így a visszatérő Niki Lauda nagy fölénnyel tudta megnyerni a futamot. Brian Henton leggyorsabb köre élete egyetlen ilyen sikere volt. 1983 - Arnoux, ekkor már a Ferrari ülésében újra az élről indulhatott, de a még kissé fejletlen Ferrari Turbo nem tudta a lépst tartani a Renault és BMW motorokkal. Némi csetepaté után Piquet-val Prost átvette a vezetést, és be is hozta a Renault az első helyre, a leggyorsabb kör birtokosaként. 1984 - Nelson Piquet a Brabham/BMW-vel megszerezte a pole-t, a verseny azonban Lauda és Prost Mclaren-párharcáról szólt, amíg Prost váltója szét nem esett, ami után Lauda gond nélkül nyerte meg a futamot. 1985 - Keke Rosberg és a Williams rajtolt elsőnek, de Prost és Lauda, a McLaren két versenyzője ott folytatta ahol tavaly abbahagyta. Ezúttal Lauda autója hibásodott meg, és Prost nyerte meg a versenyt, amit a versenybíróság (merő tévedésből) egy körrel előbb intett le, mint kellett volna. 1986 - A Williams versenye volt, Mansell és Piquet nagy csatájával. Piquet indult elsőnek, de Mansell, aki a leggyosabb kört is futotta, hatalmas küzdelemben végül megnyerte a versenyt, hazai közönsége előtt. 1987 - A verseny az előző évi mása volt. Piquet szerezte meg a pole-t. Mansell pedig nagy csatában a leggyorsabb kört, és 100. futamán a 10, győzelmét. 1988 - A Senna-Prost párharc évében ezt a fordulót Senna nyerte. A futamon esett az eső, így Prost, aki nem szerette a vizes pályát, nem teljesített jól, és ki is csúszott. A pole-ból induló Gerhard Berger Ferrari-ja végül egy kör hátránnyal ért be Senna McLaren-je mögött, a leggyorsabb kört teljesítő Mansell pedig fél perc lemaradással hozta be a Williams/Judd-ot. 1989 - A pole-ból rajtoló Senna a 11. körben kipördült, így aztán Prost minden akadály nélkül vett revansot, és nyerte meg a versenyt. Mansell ezúttal is megfutotta a leggyorsabb kört, ebben az évben már Ferrari-val. 1990 - A két Ferrari és a két McLaren vívott nagy csatát, amit végül a Ferrarik nyertek. Mansell-é lett a pole és a leggyorsabb kör, ám a z 55. körben váltóhiba miatt kiesett. A versenyt így csapattársa, Alain Prost nyerte meg. 1991 - Mansell ebben az évben már ismét Williams-szel állt rajthoz, és a régi-új csapat szerencsét hozott neki, mesterhármassal aratta harmadik hazai győzelmét. 1992 - Ebben az évben a Williams hatalmas fölénye miatt nem is igazán lehetett kétséges a végkimenetel, Mansell ismét besöpört mindent, negyedszer diadalmaskodva hazai közönsége előtt. 1993 - Alain Prost vezette ebben az évben a Williams-et, és megszerezte a pole-t, de csapattársa, Damon Hill a rajtnál az élre állt, és 41 körön át vezette a versenyt, amikor a motorja feladta. Ekkor Prsot újra átvette a vezetést, és megnyerte a futamot. 1994 Hill ebben az évben mesterhármassal tudott győzni. Legnagyobb riválisát, Michael Schumacher-t a sárga zászló alatt történt előzésért előbb stop&go büntetésre ítélték, majd amikor ezt figyelmen kívül hagyta, kizárták a versenyből. 1995 - A pole-t és a leggyorsabb kört ismét Hill szerezte meg, de a 45. körben Schumacherrel ütköztek, így a győzelem Schumacher Benetton-os csapattársának, Johny Herbert-nek az ölébe hullott, aki először tudott győzni, és épp hazai közönség előtt. 1996 - Schumacher ekkor már a Ferrarinál volt, de a két tűzpiros autó az 5., illetve a 7. körben megadta magát, így a két Williams ellenfél nélkül száguldozhatott, egészen a 26. körig, amikor Hill felfüggesztése eltörött, és a versenyt az új csapattárs, Jacques Villeneuve nyerte meg. 1997 - Jacques Villeneuve indult az élről, de a versenyen Schumacher Ferrari-ja ebben az évben már kemény ellenfélnek bizonyult, amíg a jobb első kerékagy tűzpirosra fel nem izzott, és ki kellett álljon a versenyből. Mika Hakkinen is vezetni tudta a futamot, amíg az ő autója is fel nem mondta a szolgálatot, így végül Villeneuve megnyerte a versenyt. 1998 - Hakkinen az ekkor már domináns McLaren-ben megszerezte az első rajtkockát, A versenyen azonban leszakadt az ég, és mindenki Schumacher és a Ferrari dominanciáját várta az esős pályán. Hakkinen azonban kirobbanó formában autózott, és Schumacher csak 10 körrel a futam leintése előtt tudta utolérni és megelőzni. Azonban a verseny első szakaszában egy Safety Car periódus után Schumacher még a célvonal elérése előtt előzött, miután az SC kiállt, ezért 10 másodperces Stop&Go büntetést ítélt ellene a versenybíróság. Ezt az ítéletet a verseny utolsó szakaszában közölték a csapattal, amikor más MS vezetett, és a büntetés valószínűleg a futamgyőzelembe került volna. Kihasználva az akkor még létező kiskaput a szabályokban, Schumacher a legutolsó körben állt ki a boxba letölteni a büntetést, majd újra elindulva a boxban haladt át a célvonalon, és megnyerte a versenyt. Ezt a kiskaput később természetesen a FIA lezárta, de az is hozzátartozik a történethez, hogy a bírák a maximális idő lejárta után tudatták a csapattal a büntetés tényét (csaknem 40 kör telt el a szabálytalanság és az ítélethirdetés között), így az már nem volt érvényes. 1999 - Mika Hakkinen és Schumacher ismét összeakaszkodtak a bajnokságban, de ez a verseny mindkettőjük számára szerencsétlenül végződött. Hakkinen az élről indult, és megfutotta a leggyorsabb kört, de a futamon egy rosszul rögzített bal hátsó kerékcsavar véget vetett versenyének. Sokkal rosszabbul járt Schumacher, akinek a fékjei a Stowe kanyar előtt a felvezető körben felmondták a szolgálatot, és nagy sebességgel nyílegyenesen a gumifalba csapódott, kettős lábtörést szenvedve. A versenyt végül David Coulthard nyerte meg a másik McLaren-ben, hazai szurkolói előtt. Ezután a baleset után kezdtek foglalkozni a gondolattal, hogy kavicságyak helyett inkább aszfaltozott bukótereket kéne kialakítani, mivel Schumacher autója a nagy sebesség miatt szinte minden lassulás nélkül pattogott végig a kavicságyon. 2000 - Az egyre erősödő Ferrari-val Rubens Barrichello tudta megszerezni az első rajtkockát, de a versenyt mecahnikus hiba miatt nem tudta befejezni. Schumacher ezen a futamon nem remekelt, az 5. helyről indulva végül harmadiknak tudott beérni, David Coulthard és Mika Hakkinen McLaren-je mögött. A leggyorsabb kört Hakkinen futotta. 2001 - Schumacher ebben az évben megszerezte a pole-t, de a versenyen Hakkinen állva hagyta a Ferrari-kat, és a leggyorsabb körrel a futamgyőzelmet is megszerezte. 2002 - Az ekkor már domináns Ferrari-val Schumacher végre kockás zászló alatt is győzni tud Angliában. A pole-ból Juan Pablo Montoya indult a Williams-BMW-vel, de végül be kellett érje a 3. helyezéssel. A leggyorsabb kört a második helyen beérő Barrichello teljesítette. 2003 - Az emlékezetes futam nagy csatát és Ferrari-győzelmet hozott, de azúttal Rubens Barrichello vitte a zászlót, pályafutásának talán legszebb győzelmét aratva. Schumacher rossz kvalifikációja miatt eltűnt a mezőnyben, csapattársa azonban hatalmas harc és előzések után győzni tudott, Montoya és Raikköen, Schumacher két VB-riválisa előtt., mesterhármassal. 2004 - Raikkönen-é volt a pole, a versenyen azonban Schumacher, aki meglehetősen hátulról indult, a szokásos boxtaktikának köszönhetően előbb a középmezőny, majd Raikkönen elé került. A fiatal finn pilóta a végén megkergette Schumachert, de a győzelemhez nem volt elég a sebesség. 2005 - ?           Francia Nagydíjak Győzelmek: Pilóták: Michael Schumacher (7), Alain Prost (6), Nigel Mansell (4) Csapatok: Ferrari (14), Williams (8), Lotus (7) Motorgyártók: Ferrari (14), Ford (11), Renault (9) Dobogós helyezések: Pilóták: Alain Prost (11), Michael Schumacher (9), Jackie Stewart, Nigel Mansell, Jack Brabham (6) Csapatok: Ferrari (41), Williams (21), McLaren (20) Motorgyártók: Ferrari (41), Ford (35), Renault (24) Pole pozició: Pilóták: Juan Manuel Fangio (5), Jim Clark (4), Michael Schumacher, Nigel Mansell, Jackie Stewart, Damon Hill, Alain Prost (3) Csapatok: Ferrari (14), Williams (10), Lotus (7) Motorgyártók: Ferrari (14), Renault (12), Ford (8) Leggyorsabb körök: Pilóták: David Coulthard (5), Nigel Mansell, Alain Prost, Juan Manuel Fangio, Michael Schumacher (4) Csapatok: Ferrari (11), McLaren, Williams (9) Motorgyártók: Ferrari (11), Ford (10), Renault (8) Megszerzett pontok: Pilóták: Michael Schumacher (82), Alain Prost (81), Nigel Mansell (48) Csapatok: Ferrari (315), Williams (184), McLaren (163) Motorgyártók: Ferrari (315), Ford (304), Renault (200) Az eddigi versenyek 1950 - Az első Francia Nagydíjat, az 1950-es év utolsó előtti futamát mesterhármassal Fangio nyerte, és ezzel átvette a vezetést Farina-tól a világbajnokságban, aki az utolsó körökben esett ki műszaki okok miatt. Az évadzárón azonban ugyanez pont fordítva történt meg, és ezzel Nino Farina lett a Forma 1 első bajnoka. 1951 - Fangio ezúttal is mesterármast produkál, a győzelemben osztozik Luigi Fagioli-val, aki 52 évesen ezzel a legidősebb futamgyőztes lett a Forma 1 történetében. (Fangio 57, Fagoili 20 körön át vezette a győztes autót). 1952 - Fangio ebben az évben nem állt rajthoz, és ahogy kettő kivételével az összeset ebben az évben, ezt is Alberto Ascari nyerte meg a Ferrari-val, ezen a futamon raj-cél győzelmet és mesterhármast szerezve. 1953 - Ascari 10. pole-ját szerezte, de ellentétben az előző évi futammal most kemény ellenfelei akadtak. A versenyben Fangio, aki vezetett is egy darabig, megfutotta a leggyorsabb kört, de a befutó Mike Hawthorn lett a Ferrarival. Az első 6 célbaérkezőt mindössze nyolc másodperc választotta el egymástól. Ascari a negyedik, Fangio második lett. 1954 - Ez volt a Mercedes első versenye, és azonnal az élmezőnybe ugrot a csapat az ezen a versenyen nyújtott teljesítményével. Fangio az élről indulva megnyerte a versenyt, mögötte Karl Kling ért célba a csapat másik autójával. A harmadik ezüst nyilat kormányzó Hans Hermann ugyan motorhiba miatt feladni kényszerült a versenyt, de a leggyorsabb kör megszerzésével teljessé tette a bemutatkozó csapat sikerét. 1956 - Ez a Ferrari versenye volt, Fangio az élre kvalifikálta magát, és a leggyorsabb kört teljesítette, Peter Collins pedig megnyerte a versenyt. Érdekesség, hogy a Vanwall csapat egyik autóját Harry Schell kvalifikálta, aztán Colin Chapman vezette a futamon. 1957 - Fangio utolsó világbajnoksága évében ismét pole-ból indulva megnyerte a Francia Nagydíjat, ezúttal a Maserati volánjánál. A leggyorsabb kört a Ferraris Luigi Musso zsebelte be. 1958 - Mike Hawthorn versenye volt, aki ebben az évben világbajnok is lett a Ferrarival, bár egyetlen futamot nyert egész évben, ezt az egyet. Itt viszon mesterhármassal, rajt-cél győzelmet aratva diadalmaskodott. Ezen a versenyen mutatkozott be Phil Hill, a későbbi világbajnok, a Maserati-val hetedik tudott lenni. 1959 - Továbbra is a Ferrari dominált, Tony Brooks pole-ból nyerte meg a versenyt, rajt cél győzelemmel. A BRM csapat pilótája, Stirling Moss teljesítette a versenyben futott leggyorsabb kört. 1960 - A Cooper Climax és Jack Brabham tarolt, Brabham mesterhármassal nyerte meg a futamot, néhány körre adva csak át a vezetést Phil Hill Ferrarijának, és mögötte 3 csapattársa, Olivier Glendebien, Bruce McLaren és Henry Taylor végzett. 1961 - Ismét a Ferrari volt a legerősebb csapat ezen a versenyen, Phil Hill, bár végül nem tudott célba érni, megszerezte a csapatanak a rajtelsőséget és leggyorsabb kört, csapattársa, Giancarlo Baghetti pedig élete első futamán megnyerte a versenyt, ami pályafutása egyetlen ilyen sikere is lett. 1962 - Jim Clark kvalaifikálta magát elsőnek a Lotus-szal, ám a váltó meghibásodása miatt kiállni kényszerült. Graham Hill a BRM-mel megfutotta a leggyorsabb kört, de a versenyt, életében először, Dan Gurney nyerte a Porsche 804-es volánjánál. 1963 - A Lotus 100. versenye volt ez, a Climax motornak pedig az 500., és Jim Clark illő ajándékkal köszöntötte a két nagy nevet: mesterhármassal, rajt-cél győzelmet aratva diadalmaskodott. 1964 - Clark harmadszor is megszerzi a pole-t, de ezúttal a motor adta fel alatta. A leggyorsabb kört Jack Brabham futotta, saját csapata autójával, és végül felállhatott a dobogó 3. fokára. A győzelemnek mint csapatfőnök örülhetett, ugyanis Dan Gurney a masik Brabham-Climax ülésében megnyerte a futamot. 1965 - Jim Clark negyedszer is a leggyorsabb volt az időmérőn, a 20. alkalommal pályafutása során, és ezúttal mesterhármassal győzni is tudott, a Lotus csapat 20. győzelmét szerezve. 1966 - Lorenzi Bandini a Ferrari-val életében először megszerezte az első rajtkockát, és a versenyen a leggyorsabb kört is ő teljesítette, ám ez nem hozott neki szerencsét, 31 kör vezetés után az üemanyagrendszer feladta. Jack Brabham állt az élre, és megnyerte a versenyt, a Brabham/Repco együttműködés első sikerét aratva. 1967 - Graham Hill 10. alkalommal vághatott neki elsőként versenynek. 13 körön át vezette a futamot, és a leggyorsabb kört is ő teljesítette, de a felfüggesztése megadta magát. A versenyt így ismét Jack Brabham nyerte meg. 1968 Jochen Rindt első pole-ját szerezte, de feladni kényszerült a versenyt, Pedro Rodriguez első leggyorsabb körét, de szintén nem tudta befejezni a versenyt, Jacky Ickx viszont igen, és ezzel első futamgyőzelmének örülhetett. 1969 - Jackie Stewart dominált a Tyrrell For-dal, mesterhármassal és rajt-cél győzelemmel, a Ford 20. és a saját 10. győzelmét szerezve meg. 1970 - Jacky Ickx kvalifikálta magát elsőnek, de a Ferrari motorja a verseny első harmadában elfüstölt. Jack Brabham a leggyorsabb kört futotta, ami a 3. helyhez volt elég. A győzelmet a Lotus-szal Jochen Rindt aratta. 1971 - Jackie Stewart dupláz, és rajt-cél győzelmet aratva besöpör minden dicsőséget. 1972 - Chris Amon, a pilóta akinek meg volt írva hogy nem nyerhet, megszerezte az első rajtkockát, megfutotta a leggyorsabb kört, és féltávig vezetett, amikor egy hiba a 3. helyre vetette vissza, így a futamot ismét Jackie Stewart nyerte meg. 1973 - Stewart megint megszerezte a pole-t, de ezúttal nem sikerült győznie. A versenbyen a leggyorsabb kört Denny Hulme szerezte meg a McLaren-nek, a futamgyőzelmet pedig Ronnie Peterson a Lotus-nak, az ötvenediket a csapat történetében. 1974 - Niki Lauda a Ferrari-val az élről indulhatott, de 16 kör után Peterson átvette a vezetést, és ismét győzni tudott. A leggyorsabb kört karrierje során először Jody Scheckter szerezte meg. 1975 - Lauda ezúttal már nem hagyta hogy kicsússzon a kezéből a győzelem, és rajt-cél győzelmet szerzett. A leggyorsabb kört Jochen Mass hódította el a McLaren-nel. 1976 - James Hunt a McLaren ülésében megszerezte a pole-t, és ahogy a világbajnokságban is, nagy harcban Lauda Ferrari-ja előtt győzni tudott. 1977 - Mario Andretti a Lotus-szal mesterhármas aratott, de igencsak meg kellett dolgozzon a pénzéért, mivel egészen a legutolsó körig John Watson vezette a futamot, ekkor sikerült csak megelőznie őt Andretti-nek. 1978 - John Watson kvalifikálta magát elsőnek a Brabham-mel, de Andretti ezúttal mindjárt az első körben az élre állt, és a verseny végéig már nem is adta át a vezetést senkinek. 1979 - A hazai pályán megtáltosodó urbó motoros Renault brillírozott, Jean-Pierre Jabouille és René Arnoux révén. Arnoux a leggyorsabb kört teljesítette, az elsőt a csapat történetében, a Jabouille pedig az élről indulva megnyerte a futamot, ami szintén az első diadal volt a csapat számára. 1980 - Jacques Lafitte és a Ligier haza pályán elsőnek tudta kvalifikálni magát, és 34 körön át vezetni is tudta a versenyt, de végül a leggyorsabb kört is teljesítő Alan Jones és a Williams lett a győztes. 1981 - A Renault ismét jól teljesített hazai közönsége előtt. Alain Prost megszerezte a pole-t, és bár Nelson Piquet a rajtnál az élre vágott, a végére Prost-nak sikerült megszereznie az elsőséget, amit csapattársa, Arnoux leggyorsabb köre egészített ki. 1982 - Ezúttal Arnoux vitte a Renault zászlóját, pole-ból megnyerte a versenyt. A leggyorsabb kört Patrese teljesítette a Brabham-BMW-vel. Ez volt a bajor motorgyártó első ilyen sikere. 1983 - Megint Prost gondoskodott a francia nézők öröméről, ezúttal mesterhármassal győzve a Renault ülésében. Ezen a versenyne debütált Jean-Louis Schlesser, aki a Forma 1-ben nem hagyott mély nyomokat, de a terepraliban saját építésű autóival komoly hírnévre tett szert, megnyerve többek között a Dakar-t is. 1984 - 5. éve sorozatban francia csapat vághatott neki elsőnek a futamnak, ezúttal Patrick Tambay kományozta pole-ba a Renault-t, de ezzel véget ért a sikersorozat. Prost már a McLaren-nek szerezte meg a leggyorsabb kört, Tambay, pedig be kellett érje a második helyezéssel Niki Lauda McLaren-je mögött. 1985 - Keke Rosberg Williams-Hondája rajtlhatott elsőnek, és megfutotta a leggyorsabb kört is, ám a 10. körben Piquet átvette a vezetést, és megnyerte a futamot. 1986 - Ayrton Senna kvalifikálta magát elsőnek, de a rajtnál többen is elmentek mellette, a 3. körben pedig ütközés miatt fel kellett adja a versenyt. A leggyorsabb kört és a győzelmet Nigel Mansell szerezte meg a Williams-ben. 1987 - A két Williams, Piquet és Mansell uralta a versenyt, a 20. győzelmet szerezve a Honda motornak. Piquet futotta a leggyorsabb kört, Mansell pedig a pole-ból megnyerte a versenyt. 1988 - A Prost-Senna McLaren háziversenynek ezt a fordulóját hazai közönség előtt Prost nyerte nagy fölénnyel, több mint fél perccel csapattársa előtt, mesterhármassal. 1989 - Prost a pole-ból ismét nyerni tudott, a 75. győzelmet szerezve a McLaren-nek. Senna autója rögtön az első körben felmondta a szolgálatot. A leggyorsabb kört, az egyetlent pályafutása során Mauricio Gugelmin szerezte a March csapanak. 1990 - A Ferrari ismét erős ezen a pályán, Mansell pole-ból indulhat és megfutja a leggyorsabb kört, de aztán motorja feladja. Prost viszont a másik autóban megnyeri a versenyt, sorozatban harmadszor, megszerezve a Ferrari 100. győzelmét. 1991 - Patrese indulhatott az élről a Williams-ben, a versenyen azonban a csapattárs Mansell száguldott, egészen a célig, mögötte Prost Ferrari-jával. 1992 - A Williams egyeduralkodó volt, így Mansell minden gond nélkül söpörte be a mesterhármast. 1993 - Damon Hill rajtolt az első kockából, de a futamon Prsot elé tudott kerülni, és 3 tizedmásodperccel a brit pilóta előtt ért célba, megnyerve 6. Francia Nagydíját. A leggyorsabb kört a Benetton-nal Michael Schumacher futotta. 1994 - Damon Hill Ismét elsőnek indul, és megfutja a leggyorsabb kört is, de ezúttal Schumacher énekli ki a sajtot a szájából, és ismét be kell érje a második helyezéssel. 1995 - Hill harmadszor is megszerzi a rajtelsőséget, de az esőversenyen Schumacher megint csak le tudja győzni, megfutva a leggyorsabb kört is. 1996 - Fordul a kocka, Schumacher a Ferrari-val az első rajthelyre kvalifikálja magát, de az abban az évben erre igencsak hajlamos autó a felvezető körben megadja magát. A versenyen így a két Williams száguldozott, Jacques Villeneuve teljesítette a leggyorsabb kört, Hill pedig végre felállhatott a dobogó legmagasabb fokára Franciaországban. 1997 - Schumacher ismét megszerzi a pole-t és ezúttal mesterhármassal meg is nyeri a versenyt. 1998 - Mika Hakkinen a McLaren-nel elsőnek kvalifikálja magát, Coulthard pediga versenyen megfutja a leggyorsabb kört, de a Ferrari a versenyen a McLaren elé tud kerülni, Schumacher-Irvine sorrendben. 1999 - A kissé kaotikus esős hétvégén Rubens Barrichello megszerzi a Stewart csapat első pole-ját. A versenyen Coulthard megfutja a leggyorsabb kört, de ez a hétvége a kiscsapatoké volt, és főleg Heinz-Harald Frentzen-é, aki a Jordan-ben megnyerte a futamot. 2000 - Schumacher pole-ból indult, de 14 körrel a vége előtt feladta a Ferrari motor, és a versenyt a McLaren-ben David Coulthard nyerte meg, akié a leggyorsabb kör is lett. 2001 - Schumacher vívott nagy csatát a Williams-ekkel, Juan Pablo Montoyával, és öccsével Ralffal. Ralf Schumacher a pole-ból indlhatott, de végül bátyja ért be elsőként. Coulthard ismét megszerezte a leggyorsabb kört a versenyben. 2002 - A Williams-BMW ezúttal is erősnek bizonyult, Montoya megszerezte a BMW 25. edzéselsőségét, de a versenyen Schumacher megint győzni tudott, megszerezve ezzel 5. világbajnoki címét. A leggyorsabb kört ezúttal is megfutotta verseny leggyorsabb körét. 2003 A Williams ebben az évben végre győzelemre tudta váltani a jó teljesítményt. Ralf Schumacher rajtolt elsőnek, de a leggyorsabb kört Montoya futotta, és neki állt a zászló, amíg egy kis félreértés miatt a boxkiállások során Ralf Schumacher át nem tudta venni a vezetést, és megnyerte a futamot. Ez a kis félreértés nagy nézeteltéréshez vezetett Montoya és a csapat között. 2004 - Az erősödő Renault-val Fernando Alonso indulhat elsőnek, és fantasztikus teljesítményt nyújt a versenyen is, de Schumacher a domináns F2004-ben egy meghökkentő 4 kiállásos taktikával elé kerül a versenyen, rekordnak számító 7. győzelmét aratva a francia pályán. 2005           Évfordulók a héten Június 13. 1982-ben ezen a napon szerezte első győzelmét a BMW, Nelson Piquet és a Brabham révén. Ezt azóta 18 továbi diadal követte, a legutóbbi a tavalyi szezon évzáróján, Brazíliában. Június 15. 12 éve hunyt el James Hunt, egykori világbajnok.A Hesketh és a McLaren csapattal érte el sikereit a 70-es években, 93 futamon állt rajthoz, és tíz győzelmet szerzett. 1976-ban jutott el a világbajnoki címig, nagy ellenfele Lauda volt, aki abban az évben szenvedte el súlyos balesetét. A 2003-as Kanadai Nagydíjon ezen a napon futotta első leggyosabb körét Fernando Alonso. Június 17. 1962-ben ezen a napon aratta első futamgyőzelmét Jim Clark. 1963 és 1965 Forma 1-es bajnoka volt, és abban az időben a legnagyobb pilótaként tartották számon. Pályafutásának korai halála vetett véget, egy edzésen vesztette életét, mindössze 32 évesen. Június 18. 69 évvel ezelőtt született Denny Hulme. Az új-zélandi pilóta 1965 és 1974 között versenyzett a Brabham és a McLaren ülésében. 112 versenyéből nyolcon sikerült nyernie, köztük Monaco-ban, és 1967-ben a Brabham-mel világbajnoki címet is szerzett. Június 19. Első győzelmét aratta ezen a napon a francia Ligier csapat, az 1977-es Svéd Nagydíjon. 20 éven át, 1976-tól 1996-ig indítottak autókat, és olyan nagyságok versenyeztek a csapatban, mint Jacky Ickx, Jacques Lafitte, René Arnoux. 9 győzelmet, 9 leggyorsabb kört és 9 pole-t szerzett a gárda pályafutása során, és 1980-ban második volt a konstruktőrök világbajnokságában. 1996-ban Alain Prost vásárolta meg a csapatot, de sajnos néhány év múlva csődbe mentek, és a nagy múltú egységet felszámolták.           Az Amerikai Egyesült Államok Nagydíja Kissé bonyolult a helyzet, ha az ember össze akarja írni az USA Nagydíjak történetét. Sok helyszínen, sok név alatt és nagyon sokszor versenyeztek Forma 1-es pilóták és csapatok az Egyesült Államokban. 1950-től 1960-ig a híres indianapolis-i 500 mérföldes futam, az Indy 500 beleszámított a Forma 1 világbajnokság pontversenyébe. Ezeken a viadalokon persze rendre a hazai pálya előnyét élvező amerikai pilóták és csapatok diadalmaskodtak, és így születtek érdekes statisztikák is. Például mind a mai napig Bill Vukovich-é a legjobb győzelmi arány a Forma-1 történetében, kereken 100%. Aki arra tippelne, hogy egyetlen futamon indult, az téved, 1953-ban és 1954-ben indult az 500 mérföldes versenyen, és mind a kettőt meg is nyerte. Hivatalos USA Nagydíjért 1959-ben rajtolt először a mezőny, Sebring-ben, ahol ma is komoly versenyeket rendeznek. Egy évvel később Riverside adott otthont a futamnak, végül 1961-ben Watkins Glen-be költözött a Cirkusz, és 1980-ig ott is maradt. 8 év kihagyás után Phoenix-be került át a verseny, de mindössze 3 nagydíj után, 1991-től újabb 9 évet kellett várni, hogy a Száguldó Cirkusz az Újvilágba látogasson. 2000-ben ismét Indianapolis-ban dübörögtek fel a motorok, a Forma 1 számára átalakított pályán, ami magában foglalja az oválpálya jelentős részét, és természetesen a téglákkal kirakott célvonalat is. Azóta minden évben megrendezésre került a verseny, és elnézve az amerikaiak erőfeszítéseit, hogy népszerűsítsék a sportot és ismét amerikai pilóta versenyezzen a Forma 1-ben, még jó darabig meg is fogják rendezni. Győzelmek: Pilóták: Jim Clark, Graham Hill, Michael Schumacher (3) Csapatok: Lotus (8), Ferrari (7), McLaren (6) Motorgyártók: Ford (11), Ferrari (7), Climax, BRM (4) Dobogós helyezések: Pilóták: Graham Hill (6), Michael Schumacher (5), John Surtees, Carlos Reutemann, James Hunt, Jim Clark (4) Csapatok: Ferrari (15), Lotus (14), Mclaren (12) Motorgyártók: Ford (35), Ferrari (15), Climax (12) Pole pozició: Pilóták: Michael Schumacher, Graham Hill (3), James Hunt, Jack Brabham, Jim Clark, Jackie Stewart, Mario Andretti, Ayrton Senna, Stirling Moss (2) Csapatok: Lotus (8), McLaren, Ferrari (6) Motorgyártók: Ford (11), Ferrari (6), Climax (5) Leggyorsabb körök: Pilóták: Jim Clark (3), James Hunt, Jack Brabham, Jackie Stewart, Jacky Ickx, Graham Hill, Rubens Barrichello (2) Csapatok: Lotus, Ferrari (6), McLaren (5) Motorgyártók: Ford (12), Climax, Ferrari (6) Megszerzett pontok: Pilóták: Graham Hill (47), Michael Schumacher (42), Jim Clark, James Hunt (31) Csapatok: Ferrari (133), Lotus (118), McLaren (112) Motorgyártók: Ford (294), Ferrari (133), Climax (97) Az eddigi versenyek 1959 - Az első amerikai viadal a Cooper-ek versenye volt. A legendás Stirling Moss rajtolhatott el elsőnek, és 5 körön át vezette is a futamot, amikor váltóhiba miatt kiállni kényszerült. Ekkor Jack Brabham vette át a vezetést egy másik Cooper-ben, aki a világbajnokságot is vezette, de nem sokkal Tony Brooks előtt. A leggyorsabb kört közben a szintén Cooper-rel versenyző Maurice Trintignant futotta meg. A dráma az utolsó körben következett be, amikor alig fél körrel a vége előtt Brabham autójából kifogyott a benzin. Ekkor Bruce McLaren állt az élre, szintén Cooper-rel, és megszerezte élete első futamgyőzelmét. Tony Brooks-ot harmadiknak intették le, de Brabham-et még kiesése után is érvényes pontszerző helyre sorolták, így a 4. helyért kapott ponotokkal megnyerte a világbajnokságot. 1960 - Stirling Moss ismét elsőnek kvalifikálta magát, ezúttal már a Lotus ülésében, és szerencsét is hoztak egymásnak. Moss megnyerte a futamot, ami a Lotus csapat első győzelme volt. A leggyorsabb kör Jack Brabham-é lett, aki ezúttal is negyedik heyen fejezte be a futamot, és szintén ezzel a pontszerzéssel biztosította be magának a világbajnoki győzelmet. 1961 - Jack Brabham ezúttal megszerezte a leggyorsabb kört és az első rajtkockát, de a technika ezúttal is cserbenhagyta, és fel kellett adja a futamot. A győzelmet a brit Innes Ireland szerezte meg, akinek ez volt az egyetlen Forma 1-es győzelme. 1962 - Jim Clark az első mesterhármast aratja az amerikai nagydíjak történetében, győzelemre repítve a Lotus-t. 1963 - Jim Clark már bajnokként érkezett a futamra, és bár a két hátralévő futamot megnyerte, itt nem brillírozott, a leggyorsabb kör begyűjtésével is körhátrányban fejezte be a futamot. Graham Hill rajtolhatott el elsőnek, ám Surtees sokáig vezetett, amíg motorhiba miatt kiállni nem kényszerült. Hill ekkor ismét az élre állt, és megnyerte a versenyt. 1964 - Clark ezúttal pole-ból indulhatott, megfutotta a leggyosabb kört, és vezetett sokáig, amíg autója fel nem adta. Ekkor átugrott csapattársa, Mike Spence versenygépébe, de hamarosan ez a ló is kidőlt alóla, és fel kellett adja a versenyt. Graham Hill a BRM-mel ismét megnyerte a nagydíjat. 1965 - Hill ezúttal nem bízta a véletlenre, és elsőnek rajtolt el, megfutotta a leggyorsabb kört, és meg is nyerte az esőfutamot. 1966 - Jack Brabham saját autójával elsőnek kvalifikálta magát, és jó ideig vezetett is, mielőtt motorhiba miatt kiesett. Lorenzo Bandini is az első helyen haladt, amikor kiesett, végül aztán Jim Clark futott át elsőnek a célvonalon. A leggyorsabb kört John Surtees teljesítette. 1967 - A futam Jim Clark és Graham Hill nagy csatáját hozta. Hill rajtolhatott elsőnek, és a leggyorsabb kört is ő futotta, és sokáig vezetett, de végül 9 másodperccel Clark mögött ért célba. 1968 - Mario Andretti, a hazai versenyző szerezte meg élete első pole-ját, de Jackie Stewart elsőnek fordult be a rajt utáni kanyarba, és végig vezetve megnyerte a futamot, megfutva a leggyorsabb kört is. 1969 - Jochen Rindt első futamgyőzelmét hozta a verseny, és nem is akármilyen módon, mert mindjárt mesterhármassal állhatott fel a dobogóra. Jacie Stewart csak néhány körre tudta átvenni tőle a vezetést, ám motorhiba miatt fel kellett adja a küzdelmet. 1970 - Jacky Ickx a Ferrarival elsőnek kvalifikálta magát, és a leggyorsabb kört is az ő nevéhez írták be, de a futamon nem sikerült a mesterhármas, végül 4. helyen intették le. Jackie Stewart a verseny nagy részében vezetett, amíg a technika ismét el nem bánt vele, és a győztes a hazai közönség nagy örömére Emerson Fittipaldi lett. A világbajnokság sorsa ezen a futamon dőlt el - de bizarr és tragikus módon. Jochen Rindt a monzai futamon életét vesztette, de akkor már olyan pontfölénnyel vezette a bajnokságot, hogy év végéig sem sikerült senkinek utolérni, így ő lett a Forma 1 történetének első és szerencsére máig utolsó posztumusz világbajnoka. 1971 - Stewart a pole-ból rajtolt, és ezt a futamot is vezette egy darabig, de a győzelmet most sem sikerült megszereznie. A leggyorsabb kört Jacky Ickx teljesítette a Ferrari-val, a futamot pedig Francois Cévert nyerte meg a másik Tyrrell-ben, az elsőt pályafutása során. 1972 - Jackie Stewart végre odaér, és hatalmas mesterhármassal, rajt-cél győzelemmel megnyeri a futamot. 1973 - Ronnie Peterson az első rajtkockából indulhatott a Lotus-szal, és a vezető helyet meg is őrizte egészen a célig. Csupán a versenyben futott leggyorsabb kört tudta elrabolni James Hunt. 1974 - A Brabham és két dél-amerikai pilótája, Carlos Reutemann és Carlos Pace dominált a futamon. Reutemann, az argentin pilóta a pole-ból indulva rajt-cél győzelmet aratott, brazil csapattársa pedig megfutotta a leggyorsabb kört, és második helyen ért célba. 1975 - Sorozatban a harmadik rajt-cél győzelem következett az USA Nagydíjon, ezúttal Niki Lauda és a Ferrari vágtázott végig a versenytávon, szorosan mögötte az üldöző Fittipaldi McLaren-je, aki meg is futotta a leggyorsabb kört. 1976 - James Hunt a pole-ból indult, megfutotta a leggyorsabb kört, és miután a verseny utolsó szakaszában átvette a vezetést Jody Scheckter-től, meg is nyerte a versenyt. A súlyos sérüléséből lábadozó Lauda 3. tudott lenni, így Hunt megtette az utolsó nagy lépést világbajnoki címe felé. 1977 - Hunt ismét megnyerte a versenyt a pole-ból indulva, de a sors úgy hozta, hogy épp ezen a futamon biztosította be Niki Lauda a világbajnoki címét, amihez már egy 4. hely is elég volt. 1978 - Mario Andretti rajtolt az élről, és bár nem ért célba, személyében ismét Watkins Glen avatta a Forma 1 világbajnokát. A futamon Carlos Reutemann győzött, a leggyorsabb kör pedig Jean-Pier Jarier-é lett. 1979 - Alan Jones szerezte meg az első rajthelyet a Williams-szel, de a felfüggesztés hibája miatt a futam feladására kényszerült a 35. körben. Ekkor már Gilles Villeneuve vezetett a Ferrari-val, és meg is nyerte a futamot. A leggyorsabb kört Nelson Piquet teljesítette, először pályafutása során. 1980 - Az olasz Bruno Giacomeli rajtolt elsőnek az Alfa Romeo-val, és a 31-ik körig vezette a futamot, amikor elektronikus meghibásodás miatt kiállni kényszerült. Alan Jones állt az élre a Williams-ben, és a verseny leggyorsabb körét is megfutva megnyerte a futamot. 1989 - Phoenix-ben az utcai pályára tért vissza a Forma 1, és a két McLaren ász, Prost és Senna harcát hozta a futam. Senna az élről indult, és a leggyorsabb kört is ő teljesítette, de a versenyen Prost megelőzte, és megnyerte a futamot. Senna a 44. körben fel is kényszerült adni a versenyt elektromos meghibásodás miatt. 1990 - A két McLaren ismét tarolt, de azúttal már Berger volt Senna csapattársa. Meglepetésre Berger szerezte meg a pole-t, és a leggyorsabb kört is, de kuplunghiba miatt kiállni kényszerült, épp a 44. körben, ahogy az előző évben Senna. Senna végül megnyerte az szezonnyitó versenyt, szorosan a sarkában a Tyrrell-el villogó fiatal Alesi-vel. 1991 - Senna ezúttal is elsőként rajtolhatott, és meg is nyerte a futamot. A mesterhármastól Alesi fosztotta meg, aki ekkor már a Ferrari-val versenyzett, és megfutotta a leggyorsabb kört. Mika Hakinen ezen a futamon állt először rajthoz. 2000 - Az Indianapolis-ban rendezett első futam kettős Ferrari sikert hozott, Michael Schumacher az élről indulva megnyerte a futamot, és megtette az utolsó előtti lépést első Ferraris világbajnoki címe felé. A nagy rivális, Mika Hakkinen motorhiba miatt nem szerzett pontot, csapattársa, David Coulthard pedig csak a leggyorsabb körrel vígasztalhatta a csapatot. 2001 - Ebben az évben Schumacher már bajnokként érkezett az Újvilágba. Megszerezte a pole-t, a versenyen azonban Mika Hakkinen le tudta győzni. A leggyorsabb kört az előző évben ugyanitt még Indy 500-on induló Juan-Pablo Montoya szerezte meg. 2002 - A domináns Ferrariknak nem volt ellenfelük. Schumacher rajtolhatott elsőnek, és szinte végig vezetett, ám a befutónál történt kis gixer miatt végül Barrichello nyerte a futamot. A formációban érkező vörös autók pilótái kissé elszámolták magukat, és végül Barrichello 0.011 másodperccel csapattársa előtt haladt át a célvonalon. 2003 - A kiélezett világbajnoki küzdelemben Raikkönen, Montoya és Schumacher világbajnoki esélyesként érkezik a futamra. Raikkönnen indult elsőnek, de a drámai versenyen aztán közbeszól az eső és a versenybírák. Montoya egy vitatható áthajtásos büntetést kap Barrichello-val való koccanásáért, és a kolumbiai már nem is tudta összeszedni magát, a vizes pályán csak esett-kelt. Raikkönnen szépen versenyzett, de az esős Bridgestone gumiknak nem volt elenfelük, és Schumacher nagy fölénnyel nyerte a futamot, a leggyorsabb kört is teljesítve. 2004 - Az újra fölényben lévő Ferrarik uralták a versenyt, Barrichello rajtolt az élről és teljesítette a leggyorsabb kört, Michael Schumacher pedig megnyerte a versenyt. A defektekkel tarkított versenyen Ralf Schumacher ijesztő balesetet szenved, amikor a célegyenes előtti ívben bal hátsó gumija felrobban, és közel 300 km-es sebességgel a felnak csapódik. Szerencsére komoly sérülés nélkül ússza meg a balesetet, de a pályabírók csúnyán elégtelenre vizsgáznak. 2005 - ?           Montreali visszatekintő A Kanadai Nagydíj története 1967-ig nyúlik vissza. Az első futamot a Mosport Park-ban rendezték, majd két alkalommal a Mont Trembalnt-i pálya adott otthont a versenynek, aztán egészen 1977-ig ismét a Mosport Park. A jelenlegi pályán, a Notre Dame szigeten Montrealban 1978-ban állt rajthoz először a mezőny, és 1987 kivételével ez azóta is minden évben így történt. A pálya csúcstartója Michael Schumacher, aki már hétszer állhatott fel itt a dobogó legmagasabb fokára. Győzelmek: Pilóták: Michael Schumacher (7), Nelson Piquet (3), Jackie Stewart, Alan Jones, Jacky Ickx, Ayrton Senna (2) Csapatok: Ferrari (11), Mclaren (8), Williams (7) Motorgyártók: Ford (12), Ferrari (11), Honda (4) Dobogós helyezések: Pilóták: Michael Schumacher (10), Jean Alesi, Nelson Piquet, Alain Prost (5) Csapatok: Ferrari (27), McLaren (22), Williams (18) Motorgyártók: Ford (39), Ferrari (27), Renault (11) Pole pozíció: Pilóták: Michael Schumacher (6), Nelson Piquet, Ayrton Senna (3) Csapatok: McLaren, Williams (8), Ferrari (6) Motorgyártók: Ford (14), Ferrari (6), Honda, Renault (5) Leggyorsabb körök: Pilóták: Michael Schumacher (4), Gerhard Berger, Nelson Piquet, Alan Jones, Didier Pironi, Ayrton Senna (2) Csapatok: McLaren, Williams, Ferrari (7) Motorgyártók: Ford (16), Ferrari (7), Renault (5) Megszerzett pontok: Pilóták: Michael Schumacher (90), Nelson Piquet (46), Alain Prost (34) Csapatok: Ferrari (207), McLaren (180), Williams (148) Motorgyártók: Ford (333), Ferrari (207), Renault (99) Az eddigi versenyek 1967 - Jim Clark a Lotusban megszerzi az első rajtkockát a nyitó kanadai futamon. Az esőversenyen aztán jó darabig vezetett is, és a leggyorsabb kört is az ő neve mellé jegyezték be, ám végül elektronikus hiba miatt fel kellett adja a versenyt. A futamot a két Brabham uralta, Denny Hulme másodiknak futott be, csapattársa és csapatfőnöke, Jack Brabham pedig megnyerte a versenyt. 1968 - A fordulatos versenyt Jochen Rindt kezdhette meg az élről, de számára a verseny véget ért a 39-ik körben, amikor motorja felmondta a szolgálatot. A rajttól Chris Amon vezette a mezőnyt a Ferrari-val, de ő volt az a pilóta, akinek soha nem sikerülhetett, mert így akarták az égiek, és a 72. körben a váltója feladta. A leggyorsabb kört Jo Siffert futotta, Amon kiesése után pedig Denny Hulme vette át a vezetést a McLaren-ben, és meg is nyerte a futamot. Mögötte csapatfőnöke, Bruce McLaren futott be. Ezen a versenyen állt először rajthoz Henri Pescarolo, aki 61 Forma-1-es futamán igazán átütő sikert nem ért el, de csapata és autója idén is indul a Le Mans-i versenyen, és jelenleg az egyik legesélyesebbnek tartják. Érdekesség, hogy az egyik autót Sebastian Loeb, a jelenlegi WRC bajnok és bajnokesélyes vezeti majd. 1969 - Jacky Ickx indult a pole-ból, és meg is nyerte a futamot, igaz a nagy ellenfelek elvéreztek technikai problémák miatt. A leggyorsabb kört Jacky Ickx és Jack Brabham teljesitette. :) Akkoriban még csak tizedmásodpercekig mérték a köridőket, és a két pilóta azonos időt, 1:18.1 másodpercet teljesitett. Mivel Ickx előbb, a 32-ik körben érte el ezt az eredményt, így tulajdonképpen ő kéne legyen a leggyorsabb kör (és ezzel egy mesterhármas) birtokosa, ám mégis Jack Brabham nevét írták be ehhez a teljesítményhez. 1970 - Jackie Stewart kvalifikálta magát elsőként, de a futamon a 31-ik körben vezető helyről kiállni kényszerült a felfüggesztés hibája miatt. Onnantól nem volt ami megállítsa a Ferrarikat, Clay Regazzini a leggyorsabb kört teljesítette, Jacky Ickx pedig megismételte előző évi teljesítményét, és megnyerte a versenyt. 1971 - Stewart és a Tyrrell ismét az élről indulhatott, és ebben az évben már elkerülte a balszerencse, befejezte a futamot, és amikor az esőversenyt idő előtt leintették, meg is nyerte. A leggyorsabb kört Denny Hulme futotta meg a McLaren-nel. 1972 - Peter Revson megszerezte a McLaren csapat első pole-ját, de a futamon Jackie Stewart futotta meg a leggyorsabb kört, és ismét diadalmaskodott, jubileumi sorozat keretében. A Tyrrell 006-os mindjárt az első futamán diadalmaskodni tudott, és ez volt a Tyrrell csapat 10., Jackie Stewart 25., a Ford Cosworth DFV motornak pedig az 50. futamgyőzelme. 1973 - Az esőfutamon nem kevesebb mint 7 pilóta vezetett hosszabb-rövidebb ideig, de legtöbbet közülük, és ami a legfontosabb, az utolsó körben Peter Revson. A McLaren győzelméhez a két Lotus adta a körítést a hétvégén, Ronnie Peterson a pole-t szerezte meg, Emerson Fittipaldi pedig a leggyorsabb kört. 1974 - Emerson Fittipaldi indult az élről, de Niki Lauda Ferrarija egészen a 67-ik körig vezette a mezőnyt, amikor feladni kényszerült a versenyt. Fittipaldi ekkor ismét az élre állt, és megnyerte a futamot. 1976 - James Hunt megszerezte az első rajtkockát, és a versenyen a McLaren csapat 20. győzelmét is. A leggyorsabb kört Patrick Dépailler futotta meg a Tyrrel-lel. 1977 - Mario Andretti a Lotus-szal elsőnek kvalifikálta magát, megszerezve ezzel a Goodyear 100. pole-ját. A versenyen aztán megfutotta a leggyorsabb kört is, és egészen a 77-ik körig vezette a versenyt. 3 körrel a vége előtt aztán a Cosworth motor feladta, és Jody Scheckter a Wolf csapat autójával megnyerte a futamot. 1978 - Jean-Pier Jarier vághatott neki elsőként a távnak, a leggyorsabb kört pedig Alan Jones neve mellé jegyezték, de a nap hőse Gilles Vileneuve volt, aki élete első futamgyőzelmét épp hazai pályáján, hazai közönsége előtt nyerhette meg, az első futamon, amit Montreal-ban rendeztek meg, a kanadai francia közösség fővárosában. A pályát Villeneuve halála után róla nevezték el, a hivatalos neve a mai napig Circuit Gilles Villeneuve. 1979 - Alan Jones és a Williams ebben az évben már tarolt, és mesterhármassal gyűjtötte be a győzelmet. Villeneuve több mint a futam feléig vezetett, de végül be kellett érje a második helyezéssel. 1980 - Az első helyről Nelson Piquet indulhatott, a leggyorsabb kört Didier Pironi futotta, de a versenyt ismét Alan Jones nyerte meg. A három pilóta felváltva vezette a versenyt, de Piquet motorja feladta, Pironi pedig végül csak 3. lett. 1981 - Piquet ebben az évben is megszerezte a rajtelsőséget, de ebben az évben sem volt szerencséje, a versenyen ömlött az eső, és végül körhátrányban fejezte be a futamot. A leggyorsabb kört John Watson teljesitett a McLaren-ben, a 2 óra után leintett futamot pedig Jacques Lafitte nyerte meg. Ezen a futamon indult először az idősebb Jacques Villeneuve, Gilles Villeneuve testvére, a 97-es világbajnok nagybátja. Neki nem volt olyan sikeres a pályafutása mint rokonainak, 3 versenyen indult, de egyszer sem tudta kvalifikálni magát. 1982 - Piquet végre meg tudta szerezni a győzelmet, de a hétvégét beárnyékolta Riccardo Paletti halála, aki a rajt utáni tömegbalesetben vesztette életét. A futamot újraindították, amin az eredetileg pole-ból induló Pironi teljesítette a leggyorsabb kört. 1983 - A futamot a Ferrari két francia pilótája, Patrick Tambay és René Arnoux uralta. Arnoux indult az élről és megnyerte a futamot szinte végig vezetve, Tambay viszont a leggyorsabb körrel büszkélkedhetett. 1984 - Piquet a Brabham BMW-vel tarolt, rajt-cél győzelemmel aratott mesterhármast. 1985 - A két Ferrari uralta ismét a pályát, Alboreto és Johansson kettős győzelmet arattak, bár a pole-ból Elio de Anglis indult, a leggyorsabb kört pedig Ayrton Senna teljesítette. 1986 - Ez a futam a Williams-Honda versenye volt, Mansell megnyerte a futamot a pole-ból, Piquet pedig a leggyorsabb kört futotta, bár Alain Prost befért még elé a második helyre a McLaren-nel. 1988 - Ayrton Senna a domináns McLaren-nel mesterhármast aratott. 1989 - A két McLaren, Prost és Senna, aki a pole-ból indult, ebben az évben technikai hibák miatt kiestek, teret adva a többieknek. A futamot Thierry Boutsen nyerte a Williams-szel, a leggyorsabb kör pedig Jonathan Palmer egyetlen ilyen eredménye, és a Tyrrell utolsó leggyorsabb köre volt. 1990 - Senna rajtolt el elsőnek, és meg is nyerte az esőfutamot, de csak néhány másodperccel Piquet Benettonja előtt. A leggyorsabb kört csapattársa, Gerhard Berger teljesitette. 1991 - Riccardo Patrese indult elsőnek, de csapattársa, Nigel Mansell futotta meg a leggyorsabb kört és vezette a legutolsó körig a futamot, amikor elkezdte ünnepelni magát, és örömében működésb