Tartalom: 1. baseball 2.labdarúgás 3.tenisz 4.floorball 5.röplabda
| A BASEBALL |
 |
 |
TÖRTÉNETE: A baseball közvetlen ősének az angol rounders nevű játék tekinthető, amit a brit telepesek vittek az újvilágba a XVIII. században. Az évek folyamán az amerikaiak fokozatosan alakították át a rounderst baseballá. 1845-ben hajtotta végre - a baseball egyik atyjaként tisztelt - Alexander Cartwright azokat a szabálymódosításokat, amelyek a mai napig meghatározzák a modern baseball arculatát. Cartwright kilencre csökkentette a játékosok, és négyre az alappontok számát, az alappontokat 90 lábnyira (27,45 m) helyezte egymástól, és a támadó kiejtéséhez elég volt megérinteni őt annak megdobása helyett.
Amerikában az első professzionális baseballcsapat 1869-ben alakult meg Cincinnatiben, amelyet hamarosan továbbiak követtek. Az első nagy profi ligát, a Nemzeti Ligát (National League) 1876-ban alakította meg nyolc csapat. Szintén nyolc csapat hozta létre 1900-ban a második nagy profi ligát, az Amerikai Ligát (American League). A mai napig is létező ligák életében a századforduló óta két nagy változás következett be: növelték a csapatok számát és 1920. körül keményebb labdát kezdtek el használni, amely messzebbre repült, s ezáltal érdekesebbé vált a játék.
Ázsián belül Japánban örvend a legnagyobb népszerűségnek a játék, ezt jelzik az óriási, minden igényt kielégítő stadionjaik is. Itt a Japán profi liga (NPB) a világháború után alakult meg.
Európában az "új" játék először természetesen Nagy-Britanniában vetette meg lábát, a kontinensen belül itt alakult meg az első nemzeti baseball szövetség (még a XIX. század végén). Ezután Európában a baseball lassú, de biztos növekedésnek indult. Az Európai Baseball Szövetség (CEB) 1953-ban alakult, egy évvel később pedig már megrendezték az első Európa Bajnokságot. Érdekesség az Európa Bajnokságok XX. századi történelmében, hogy - két kivétellel - rendszeresen Hollandia vagy Olaszország vitte el a bajnoki trófeát.
MAGYARORSZÁGON: A Magyar Országos Baseball és Softball Szövetség (MOBSSZ) 1992. június 26-án alakult meg. Az Európai Baseball Szövetség (CEB) 1993. februárjában, a Nemzetközi Baseball Szövetség (IBA) 1993. júniusában vette föl tagjai közé. A szövetség megalakulása óta hazánkban minden évben megszervezik a nemzeti bajnokságot, kupát, egyre több hazai rendezvény szerveződik és egyre több külföldi rendezvényen vesz részt magyar csapat illetve a válogatott. 2002 nyarán már 'B' osztályos Európa Bajnokságot rendezhettünk.
|
A JÁTÉK: A játék elnevezése a pálya részét képező négy alapponttól (base) ered. A baseballt két kilencfős csapat játssza egymással. A mérkőzést az a csapat nyeri, amely több pontot (run) ér el. A baseballt nem időre játsszák. Egy baseball mérkőzés kilenc játszmából (inning) áll. A játszma első felében az egyik csapat támad - megpróbál pontot szerezni -, a másik pedig védekezik - megpróbálja megakadályozni a pontszerzést. Miután az egyik csapat kihasználta pontszerzési lehetőségét, szerepet cserélnek, a támadóból védő, a védőből támadó lesz. Egy csapat addig támadhat, amíg a védők három támadó játékost ki nem ejtenek. A baseballban nem lehet döntetlen a végeredmény. Ha kilenc játszma után döntetlen az állás, akkor addig folytatják a küzdelmet, amíg egy teljes játszma végén valaki meg nem szerzi a vezetést. 
Támadás: egy csapat akkor ér el pontot, ha egy támadó egymás után mind a négy alappontot (base) megérintve körbefut a pálya belső mezőjén, és visszatér a kiindulópontra (home plate) anélkül, hogy közben a védők kiejtették volna. Játék közben a védekező csapatból mind a kilenc, míg a támadók közül - a játékszituációtól függően - egy, kettő, három vagy négy játékos tartózkodik a pályán. A játék kezdetekor a támadók közül csak egy játékos, az ütő (batter) áll fel, akit majd egyenként követnek társai az edző által meghatározott ütési sorrendben (batting order).
Az ütő célja, hogy az adogató (pitcher) által felé dobott labdát sikeresen elüsse, és ezután elfoglaljon legalább egy alappontot anélkül, hogy a védők kiejtenék. Az adogató megpróbálja úgy eldobni a labdát, hogy az ütő játékosnak minél nehezebb legyen elütni azt. Az adogató által eldobott labdának az ütőzónába (strike zone) kell szállnia. Eldönteni, hogy az eldobott labda az ütőzónában volt-e vagy sem, a vezető bíró feladata. Ha az adogató négyszer az ütőzónán kívülre küldi a labdát, és az ütő játékos nem próbálja meg elütni ezeket a rossz adogatásokat, akkor az adogató négy hibapontot (ball) gyűjt, és az ütő játékos automatikusan az első alappontra sétálhat (walk). (Akkor is az első alappontra sétálhat az ütő, ha egy adogatás véletlenül eltalálja őt.) Az adogatóhoz hasonlóan, az ütő is szerezhet hibapontokat (strike), és ha hármat összegyűjt, kiesik (strike out). Az ütő akkor kap hibapontot, ha: 1. nem próbál meg elütni jó adogatást; 2. sikertelenül próbál meg elütni akár jó, akár rossz adogatást (meglendíti az ütőjét, de nem találja el a labdát); 3. érvénytelen területre üti a labdát - ha azonban már van két hibapontja, akkor a további érvénytelen területre ütött labdák már nem számítanak hibapontnak. Ha az ütő által akár érvényes, akár érvénytelen területre ütött labdát egy védőnek sikerül elkapnia úgy, hogy az nem érinti előtte a földet, akkor az ütő játékos kiesik (fly out). |
|
Ha az ütő által elütött labda érvényes területen érinti a földet, mielőtt egy védő megfogja, vagy a védő elejti, még mielőtt teljesen birtokolná, az ütőnek az első alappontra kell sprintelnie. A védőknek ebben az esetben két lehetőségük van arra, hogy kiejtsék a támadót: 1. egy védő - akinél a labda van - megérinti őt a labdát tartó vagy a kesztyűs kezével mielőtt az alappontra érne (tag out); 2. az első alapponton álló védőhöz dobják a labdát, még mielőtt az ütő odaérne (force out). 
Ha az ütő játékos biztonságban eléri az első alappontot (base), két lehetőség közül választhat: 1. ott marad; 2. továbbfut a második alappontra - vagy még tovább -, ha úgy érzi, hogy ezt megteheti anélkül, hogy a védők kiejtenék őt. A védők bármikor kiejthetik a támadót, amikor ő az alappontok között van, ha azonban a támadó egy alapponton áll vagy érinti azt, akkor biztonságban van. Az ütő általában akkor dönt amellett, hogy megpróbál a második vagy harmadik alappontra eljutni, ha elég messzire ütötte a labdát ahhoz, hogy a védőknek ne legyen idejük kiejteni őt, mielőtt az alapponthoz ér. (Ha az ütő eléri az első alappontot (first base), futó (runner) lesz belőle.)
Ha az ütés olyan jól sikerül, hogy az érvényes területen a kerítésen túlra száll a labda, akkor az ütő hazafutást (home run) ér el. Ilyenkor az ütő és minden futó, aki a pályán tartózkodik, pontot szerez.
A futók általában akkor próbálnak meg eljutni a következő alappontra, amikor az ütő játékos elüti a labdát. A futók dobás közben nem kötelesek az alapponton maradni, általában egy kicsit előrelopakodnak a következő alappont irányába, hogy előnnyel indulhassanak a labda elütésekor. Ha azonban az elütött labdát a védők a levegőben elkapják, a futónak vissza kell térnie megérinteni az eredeti alappontját, mielőtt tovább futhatna.
Lopásnak nevezik, ha egy futó találat, séta vagy hiba segítsége nélkül jut el egy alappontra; rendszerint azalatt az idő alatt, mialatt az eldobott labda az ütő felé száll. |
A KELLÉKEK:
A pálya közel negyed körcikk alakú. Távolságok: base-base: 27,45 m; home plate-dobógumi: 18,45 m. Méretek: base: 38x38 cm; dobógumi: 61x15 cm; home plate: 43x43 cm (felénél levágva); ütőzóna: home plate szélessége x középvonal (lásd 1. ábra). (Részletek: Szabálykönyv 1.04)
A labda bőrbevonatú, közepét egy parafából és gumiból álló "mag" alkotja, amelyre gyapjúfonalat gombolyítanak. Tömege 141,75 és 148,8 gramm között, míg kerülete 22,86 és 23,49 cm között mozoghat. (Részletek: Szabálykönyv 1.09)
Az ütő tömör, fából készül, henger alakú, felülete sima. Hossza legfeljebb 106,7 cm, míg legnagyobb vastagsága 7 cm lehet. A nyelénél elvékonyodó ütő súlyára nincs korlátozás. (Részletek: Szabálykönyv 1.10)
|
A labdarúgás története
E sport legősibb formája a kínai forrásokban szerepel - mai tudásunk szerint -, ahol az Kr.e. 2000 körül Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzésében használta, hogy gyorsaságukat, ügyességüket és találékonyságukat fejlessze. A rabszolgák kivételével az egész nép körében elterjedt a cu-kü (csu-küh)-nek nevezett játék. Az elnevezés magyarra szó szerint fordítva "rúgni-labdá"-t jelent.
A szabályokról annyit tudni, hogy a játéktér közepére egymástól kb. 4 méter távolságra két kb. 4 méter magas bambuszrudat állítottak, közéjük hálót feszítettek. A háló felső részére egy 60 cm átmérőjű nyílást vágtak, ez volt a "kapu". A háló két oldaláról rúgással, öklözéssel, fejelve, háttal vagy mellel érintve kellett a "kapuba" juttatni, nyitott tenyérrel viszont tilos volt érinteni. Magát a labdát nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és állati szőrrel tömték ki. Kr.e. 2000 körüli időkből fennmaradt a labdarúgás 25 fejezetből álló kézikönyve.
Kínai mintára Japánban is megjelent e sport őse kemari néven - bár jelentős különbség, hogy itt kultikus szerepet játszott, kezdetben csak a főnemesség kiváltsága volt a játék, majd a miniszteri rangú hivatalnokok is részt vehettek benne. A szabályok szerint 4-6 játékos kimonóban körbeállt a pályán, a feladat az volt, hogy a labdát lábbal minél tovább a levegőben tartsák.
A görög - római testkultúrában ez a fajta játék nem kapott szerepet, legközelebb pedig csak a középkorban találkozhatunk vele Angliában és Franciaországban "tömeg-football" ill. "határlabdázás" néven.  E játék eredete a rontásűző mágia pogány szokásaiban keresendő. Egy télutói vagy tavaszi napon a megrontásból származó veszedelmeket egy bőrbatyuba "gyömöszölik" és a falvak apraja - nagyja részvételével kirugdossák a faluból. A cél az volt, hogy a labdában rejlő gonoszságot földjüktől minél távolabbra juttassák mielőtt az a rúgásoktól szét nem szakad. Hitük szerint aki a legtöbbet árt a "labdának", vagyis a legnagyobbakat rúgja bele, az mentesül leginkább a betegségektől.
A 14. században Angliában és Franciaországban is betiltották (1314, ill. 1320) a játékot durvasága miatt, gyakran emlegették "ördögi mulatságként", büntetésként pedig börtönnel fenyegették a futballozókat.
 A 14. század elején megjelent a firenzei calcio, Európában az első körülhatárolt városi pályán zajló, mérkőzésvezető által irányított csapatjáték. Egy-egy csapat 27 főből állt, és a másik fél várát jelképező sátorba kellett belőni a labdát. A játékosok szigorúan meghatározott rend szerint álltak fel: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették, a bíró vigyázott a szabályok betartására és számolta a gólokat, a büntetőpontokat. A sátrak mellett zenekarok is voltak, zeneszó mellett zajlott a mérkőzés.
A játékról nem alakult ki igazán jó véleménye a korabeli értelmiségnek, Philipp Stubbes 16. századi krónikás írta:
"A futball olyan játék, amelyben fiatal emberek … bökdösnek egy nagy labdát, nem dobják a levegőbe, hanem lábukkal görgetik a földön. Mondhatom, eléggé megvetendő játék, s szerintem legalábbis sokkal közönségesebb, méltatlanabb, hitványabb, mint bármelyik másik fajta; ritkán végződik kár, baleset vagy a játékosok valami baja nélkül."
A mai értelemben vett labdarúgás az 1820-as években a diákok körében virágzott fel, tiltották a túlzott durvaságot, meghatározták a pálya nagyságát és a résztvevők számát. 1857-ben alapították meg az első amatőr futballegyesületet, az FC Sheffieldet. Többször felmerült egy általánosan elfogadott szabályrendszer kidolgozása, erre végül 1862-ben került sor, majd 1863-ban az iskolák és a társadalmi egyesületek létrehozták a Football Associationt. A legfontosabb szabályok (részletek): 1. Gólnak számít, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül, hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna. 3. Lábbal csak a labdát szabad rúgni. 4. A játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a levegőben van. 8. Lesen van a játékos, mihelyt a labda elé kerül.
A 19. század végéig megszülettek a ma is oly ismerős szabályok: 1874-ben bevezették a büntetőrúgást, 1882-ben a partdobást, 1891-ben a tizenegyest és egyben hálóval szerelték fel a kaput. 1878-ban jelent meg a játékvezető, 1891-ben a határbíró. 1895-ben adták ki a lényegében mai napig érvényes hivatalos játékszabályokat, ez lehetővé tette a játékosok tevékenységének összehangolását és a feladatok megosztását. Eleinte kilenc támadó játékos mellett egy hátvéd és egy kapus állt a pályán. A támadó játék modernizálásával több védőt kellett hátra vonni, majd azóta még újabb és újabb felállások, játékstílusok alakultak ki.
A labdarúgás - az USA és Japán kivételével - mindenhol háttérbe szorította az egyéb labdajátékokat. Magyarországon az 1879-ben Molnár Lajos és gr. Esterházy Miksa által írt Athletikai gyakorlatok c. könyv említi meg először a futballt, az "angol rúgósdit".
 "A football (mondd: futball) vagyis "rúgdaló", a legrégibb angol játékok egyike és kizárólag az ifjúság, az iskola játéka. Ez az utóbbi körülmény, s az, hogy télen-nyáron s a felszerelés minimumával űzhető, nagyon is alkalmassá teszi e labdajátékot átültetésre idegen talajba, mit tisztelettel ajánlunk tanügyi köreink figyelmébe."
Forrás:
- A sport krónikája
Offcina Nova
- Kun László: Egyetemes testnevelés- és sporttörténet
Sport K. Budapest, 1978.
Tenisz szabályok
|
A pálya
A felszíne lehet füves, aszfaltozott,
készülhet fából, porózus betonból
vagy egyéb összetételû anyagból.
Fehér színû vonalakkal jelölik ki,
az ábrán látható módon.
A vonalak hozzátartoznak a pályához. |
|
|
Háló
A hálót két hálótartó oszlop közé feszítik ki, egy fehér szalaggal borított kábel segítségével.
Középen függõleges kábellel
rögzítik szorosan a talajhoz. |
|
Az ütõ
Az ütõ nem lehet 81,3 cm-nél hosszabb és 31,7 cm-nél szélesebb, a feszes ütõfelület 39,1 cm hosszú és 29,2 cm széles. Az ütõfelület, melyet a kerethez rögzítettek, kifeszített húrokból áll, amelyek a találkozási pontokban váltakozva haladnak alul és felül.
Rövidített játék (Tiebreak)
A hosszú játszmák elkerülése érdekében tie-break rendszert alkalmazzák, amely akkor lép mûködésbe, ha az eredmény döntetlen, vagyis mindkét játékos megnyert 6 játékot. A rövidítésben a játékosok felváltva adogatnak, az elsõ egyet, ezután mindig 2 - 2 -öt szerválnak.Az a játékos, aki elsõnek éri el a hét pontot, nyeri meg a játékot és a játszmát, feltéve, hogy így kétpontos különbséggel vezet. Ha az eredmény 6-6, a játékot addig folytatják, ameddig a kétpontos különbséget el nem érik.A grand Slam tornákon a nõknél a harmadik, a férfiaknál az ötödik játszmában nincs rövidítés. A játék addig tart míg a 2 játék különbség ki nem alakul.
Adogatás
Az adogató a labdát a háló felett az adogatótérbe (6,4m *4,11m -es négyszög) küldi. / 1.ábra/
|
1.ábra
|
Adogatáskor mindkét lábbal az alapvonal mögött kell állni, a pálya oldalvonala és a képzeletbeli meghosszabbítás közti részben./2.ábra/ Az adogatás elvégzése közben az adogatónak tilos futással vagy lépéssel helyet változtatni, egyik lábával sem léphet az alapvonalra,vagy azon belülre. (Ha ez megtörténik az a lábhiba.) |
2.ábra
|
Az adogató mindig átlósan adogat a jobb oldalról kezdve. Az elrontott adogatást (lábhiba, hálóba ütés, az érvénytelen terület)- kivéve, ha az hálót ért és érvényes területre esett - a második adogatás követ. A hálót ért adogatásokat, feltéve hogy szabályos volt, meg kell ismételni.
Új labda
A nagyobb versenyeken, mint a Grand Slam tornák, a mérkõzés közben cserélik a labdákat .Elõször a 7-dik, majd a 9-dik játék után. Az adogató felemelt kezében az új labdát jelzi ellenfelének a változást, az adogatójáték kezdésénél.
Szünetek
Szünet csak páratlan játék szám után lehet.(pl: 4-1 =>5. játék ) A játékosnak lehetõsége van rövid ápolási szünetet kérnie.
Büntetések
A vezetõbírónak lehetõsége van, a játékost annak elfogadhatatlan viselkedése esetén elõször figyelmeztetni, majd pontlevonással büntetni. A végsõ esetben a játékost ki is zárhatja a további küzdelmektõl. A játékosok, általában pénzbüntetést is kapnak .
Bemelegítés, beütés
A játékosoknak minden meccs elején lehetõségük van a pályán ellenfelükkel egy 5 perces bemelegítésre. Ha a játék félbe szakad (pl.: esõszünet) és ez az idõtartam nem kevesebb mint 10 perc újra bemelegítés elõzi meg a folytatást.
Teremhoki vagy palánklabda?
|
Egyelőre semelyik. Az alábbiakban bemutatandó sportágat továbbra is a "floorball" néven ismerik a legtöbben (egyre többen), noha bármelyik magyarítási kísérlet elfogadható lehetne. | | 
|
 |
| Az ütővel egy lyukacsos műanyag gömböt kell a kapuba juttatni. Fotó: Arany-Média | A kifejezés persze legyen a nyelvészek gondja, mi inkább gondolkodjunk el azon: vajon miből is eredhet a kérdéses sportág. Nyilván van némi köze a jégkoronghoz, közvetlen elődje mégis inkább a gyeplabda lehet. Amely annyiban is hasonlít rá, hogy létezik teremben űzött változata is.
A floorballt ugyanis szintén teremben játsszák, de "körülkorcsolyázható" hokikapukra, palánk segítségével, ráadásul az ütők is inkább a hokiban használtakra hasonlítanak. Lényegbevágó különbség viszont, hogy a test test elleni játék összes formája tilos, megelőzendő a komolyabb sérüléseket. Hasonló okból nincsenek erősen rögzítve a palánk darabjai sem.
Éppen a szolidabb játékfelfogás az, ami sokszor problémát okoz a jégkorongból idetévedt játékosoknak, ugyanakkor általában rövid idő alatt jó floorballos lesz belőlük, mert remekül kezelik az ütőt, mellyel egy teniszlabdánál valamivel nagyobb, lukacsos műanyag gömböt kell a kapuba juttatni.
Ezen kívül mindössze a kapus kötelező fejvédője - a sípcsontvédő, térdvédő, kesztyű már luxusnak számít - szükségeltetik a meccshez. Már ha van megfelelő pálya. A 40x20 méteres kézilabdapálya ugyanis kevés csapatnak áll rendelkezésére, többnyire egy egyszerű tornateremmel kell beérni. Ezért is döntött úgy a magyar szövetség, hogy sok (főleg gyerek-) versenyt a kispályás, palánk nélküli verzióval rendez meg.
Szeptember második felében azonban elindul egy komolyabb - felnőtt és ifjúsági - bajnokság, amelyre most még lehet jelentkezni, ha valaki kedvet kap a dologhoz. Minden további információt Létay Dánieltől lehet kérni, a (06-70) 210-3800-as telefonszámon.
(Arany-Média) |
A röplabda
Nem kellenek a kifogások, hiszen a röplabdázás helyszíne akár egy belvárosi, szűkre szabott tornaterem is lehet. Kell még 12 ember, 6-6 egy 3 méter magasban kifeszített "tenisz-háló" két oldalára. S kell még egy keményen pattanó, kézbe simuló, fehér labda. Indulhat a játék.
A röplabdázás népszerűségének növekedését, a nagy sikereket csak úgy érthetjük meg, ha röviden lepergetjük történetét.
A kezdetek
Amerika 1895. Egy férfi, aki nevezzünk William G.Morgan-nek, (mert mindenki így hívta...mily' meglepő) kitalált egy játékot a téli időszakra, amikor az egyetemisták csak a meleg szobákban gubbasztottak és tunyultak és tunyultak. A játékot, amely akkor a zsinórlabdához jobban hasonlított, mint a mai röpihez, "minnonette"-nek nevezett el. A szabályok nem foglalkoztak a játék területével, a játékosok számával vagy azzal, hogy hányszor pattan a labda, hiszen a játékosok még meg is foghatták akkor a lasztit. Ha láttál már röplabdameccset, biztos emlékszel néhány hatalmas vetődésre, amiben az akkori közönség biztosan nem gyönyörködhetett. Nemhogy nem repdestek a játékosok a labda után, de ebben a sportban nagyon fontosnak tartották, hogy ne legyen túl megerőltető, inkább valami könnyed csapatjáték, amit az üzletemberek is szívesen játszanak. (Ez most elég cikin hangzik az üzletembereket tekintve.)
Temészetesen később sok minden megváltozott a sport körül. A minnonette helyett a volley-ball elnevezés vált ismerté és nekünk is ezt fordították le a magyar nyelvre, ami annyit jelent: repülő labda.
Amerika után egyre többen röplabdáztak a Távol-Keleten, Kínában, Japánban és a Fülöp-szigeteken is. Majd az elso világháború után gyors ütemben terjedt el Európában. Egymás után alakultak meg a nemzeti szövetségek és szépen lassan meghatározták a ma is ismert szabályokat...
6-6 játékos egy-egy térfélen
a labdát csak ütni lehet
minden pont után forgás
egy térfélen csak háromszor lehet beleérni a labdába, utána a háló másik oldalán van a labda helye
Persze ennél kicsit több szabály van, de ha ennyit megértesz, a többi már gyerekjáték.
Ma már minden iskolában kipróbálhatod ezt a sportot, és van lehetőséged nyáron is játszani, hiszen egyre több strandon, tengerparton lehet röpizőket látni.
Ha még sosem próbáltad, fel kell készülnöd rá, hogy egy ideig a labda túl keménynek, a karod pedig túságosan kéknek-zöldnek tűnik, de ne add fel!
Néhány alkalom és te is meg fogsz lepődni, hogy milyen jól megy már! Hajrá!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
